Az első motorkerékpárt, két német feltaláló, Wilhelm Maybach és Gottlieb Daimler tervezte és alkotta meg 1885-ben, Bad Cannstattban. A Reitwagen nevű motorkerékpár fából készült, két segédkerékkel rendelkezett, motorja az ülés alatt helyezkedett el. Ez volt a világon az első jármű, melyet belső égésű motor hajtott. A motorkerékpár próbaútjára 1885. novemberében került sor, Wilhelm Maybach három kilométert tett meg vele Cannstatt és Untertürkheim között. A Reitwagen elérte a 12 km/órás sebességet. Mivel Maybach és Daimler célja elsősorban az általuk fejlesztett belső égésű motor tesztelése volt, a jármű nem került kereskedelmi forgalomba. Az első motorkerékpárt, melyet meg lehetett vásárolni, a Hildebrand & Wolfmüller dobta piacra 1894-ben.
Az első motorkerékpárt, két német feltaláló, Wilhelm Maybach (1846-1929) és Gottlieb Daimler (1834-1900) tervezte és alkotta meg 1885-ben. A képen Reitwagen nevű jármű másolata látható. (Kép innen)
Az első ember, aki biztosító kábel nélkül hajtott végre űrsétát, Bruce McCandless amerikai asztronauta volt, 1984. február 7-én. Bruce McCandless 1937. június 8-án született Bostonban. 1958-ban elvégezte az Egyesült Államok Tengerészeti Akadémiáját, ezután többször is továbbtanult, 1965-ben a Stanford Egyetemen villamosmérnöki, 1987-ben a Houstoni Egyetemen üzleti tudományok diplomát szerzett. 1960-tól repülőgép-hordozókon dolgozott, a kubai rakétaválság idején a USS Enterprise-on teljesített szolgálatot. McCandless 1966-ban a NASA-hoz került, tagja volt az Apollo-11 és az és az Apollo-14 támogató csapatának. Biztosító kábel nélküli űrsétáját, első űrutazása során tette meg 1984-ben. Az asztronauta egy Emberes Manőverező Egység (Manned Maneuvering Unit, MMU) nevű szerkezet segítségével mozgott az űrben. McCandless a küldetés során több mint 90 méterre távolodott el a Challenger űrrepülőgéptől. Második űrutazására 1990-ben került sor, feladata a Hubble űrteleszkóp Föld körüli pályára állítása volt. McCandless ezután befejezte űrhajós pályafutását, otthagyta a NASA-t és egy műholdakkal, űrszondákkal, rakétavédelmi rendszerekkel foglalkozó cégnél, a Lockheed Martin Space Systemnél helyezkedett el. Bruce McCandless 2017. december 21-én hunyt el, 80 évesen.
Az első ember, aki biztosító kábel nélkül hajtott végre űrsétát, Bruce McCandless (1937-2017) amerikai asztronauta volt, 1984. február 7-én. (Kép innen)
Az első Sport szelet a Népstadion 1953. augusztus 20-ai megnyitója alkalmából készült. A rumos ízű csokoládét a Csemege Édesipari Vállalat (1956-tól a Budapesti Csokoládégyár) gyártotta, eleinte kézműves technikával, 25 grammos kiszerelésben. A zöld színű csomagolásán Dr. Szécsényi József Európa-bajnoki bronzérmes diszkoszvető, egyetemi tanár volt látható. A csokoládé neve előtt az MHK rövidítés szerepelt, mely a Magyar Dolgozók Pártja Munkára, harcra kész! sportmozgalmi kampányának rövidítése volt. 1993-ban a Sport szeletet gyártó céget privatizálták és a Kraft Jacobs Suchard vásárolta fel. A Sport szelet ezután arculatváltáson esett át. A csomagolásáról eltűnt a diszkoszvető alak, megjelent az XL és az XXL méret, valamint a karamelles, mogyorós ízű, később a tejcsokoládés, fehércsokoládés változata. 2005-ben megszületett a jégrém verziója is. A Sport szelet népszerűsége a mai napig töretlen, hazánkban közel 1800 tonna, vagyis több mint 46 millió darab fogy belőle évente.
Az első Sport szelet a Népstadion 1953. augusztus 20-ai megnyitója alkalmából készült. A zöld színű csomagolásán Dr. Szécsényi József (1932-2017) Európa-bajnoki bronzérmes diszkoszvető, egyetemi tanár volt látható. (Kép innen)
Az első autóillatosítót, Julius Sämann német származású amerikai biokémikus készítette, egy tejesüvegeket szállító teherautó sofőrnek, 1952-ben. A sofőr arról panaszkodott Sämann-nek, hogy a kilöttyent tej savanyú szaga egyre kellemetlenebb számára, amit járművében tapasztal. Sämann fenyőtűből kinyert illóolajat porózus kartonpapírral itatott fel, amit fenyő alakúra vágott és zöld színűre festett. Mivel Sämann találmánya hatásosnak bizonyult, céget alapított a New York állambeli Watertown-ban és piacra dobta illatosítóját Car-Freshner néven. A terméket eleinte a benzinkutakon és a helyi autókereskedésekben árusították. Az autóillatosító nem sokkal később az Egyesült Államok teljes területén elterjedt, majd idővel az egész világot meghódította. Az Egyesült Királyságban és Írországban Magic Tree-ként, Olaszországban, Portugáliában Arbre Magique-ként, Magyarországon Wunder-Baumként ismert termékből több mint 1 milliárd kelt el 1952-óta.
Az első autóillatosítót, Julius Sämann német származású amerikai biokémikus készítette, egy tejesüvegeket szállító teherautó sofőrnek, 1952-ben. (Kép innen)
Az első post-it cédulát Artur Fry, a 3M Company munkatársa készítette 1974-ben, kollégája, dr. Spencer Silver egyik korábbi találmányának köszönhetően. Spencer Silver 1968-ban egy szuperragasztón dolgozott, de e helyett egy alacsony tapadású, újra felhasználható ragasztóanyagot hozott létre. Bár Silver úgy vélte, hogy találmánya figyelemre méltó, hosszú ideig nem keltette fel senki érdeklődését. 1974-ben, Artur Fry Spencer Silver egyik előadásán hallott a ragasztóról és támadt egy ötlete. Fry rendszeresen járt templomba és a zsoltárokat tartalmazó daloskönyvéből állandóan kiestek a könyvjelzők. Úgy vélte, ha a papírdarabokat bekennék Silver ragasztójával, akkor ezt a problémát orvosolni lehetne. Mivel a 3M Company úgy vélte, hogy a tapadós cédulák megkönnyíthetik a kommunikációt, 1977-ben teszt jelleggel piacra dobta az USA négy városában, valamint 1978-ban ingyenes termékmintákat is osztott belőle Press 'n Peel néven. A kampány jól sikerült, ezért 1980-ban újra elkezdték árusítani az Egyesült Államokban a már Post-It Notes névre hallgató terméket. Mivel a post-it cédulák nagy sikert arattak, 1981-ben már Kanadában és Európában is elterjedtek. A 3M Company folyamatosan fejleszti a tapadós céduláit, mely a mai napig az egyik legnépszerűbb termékük. 2003-ban a vállalat készített egy erősebb, nem csak sima felületre tapadó változatot, 2018-ban pedig egy ipari célra is felhasználható, tartósabb, vízálló verzióval is előállt, ami a fához és más anyagokhoz is hozzáragad.
Az első post-it cédulát Artur Fry (1931-), a 3M Company munkatársa készítette 1974-ben, kollégája, dr. Spencer Silver (1941-2021) egyik korábbi találmányának köszönhetően. A kép bal oldalán Artur Fry, a jobb oldalán dr. Spencer Silver látható. (Kép innen)
Az első farmernadrágot Jacob Davis szabómester készítette 1870-ben, egy favágó megrendelésére. Az ehhez szükséges pamutszövetet egy San Franciscó-i méteráru kereskedőtől, Levi Strauss-tól vásárolta. Ahhoz, hogy a zsebei erősebben tartsanak, Davis szegecsekkel erősítette meg a sarkait. A nadrág a munkások körében kedveltté vált, Davis egyre több megrendelést kapott. Jacob Davis 1873-ban San Franciscóba költözött, társult Levi Strauss-al és szabadalmaztatták a farmernadrágot. Strauss és Davis létrehozta a Levi Strauss & Co vállalatot, mely szegecsekkel megerősített farmernadrágokat gyártott. A nadrág hosszú évekig a gyári munkások, bányászok, gazdálkodók és állattenyésztők munkaruhája volt. A farmernadrág a 20. század derekán vált hétköznapi viseletté, az 1950-es években kezdték el hordani az amerikai fiatalok és a lázadás szimbólumává vált.
A kép bal oldalán Jacob Davis (1831-1908), az első farmarnadrág készítője, a jobb oldalon Levi Strauss (1829-1902) méteráru kereskedő látható. (Kép innen)
Az első repülőgép, mely túllépte a hangsebességet egy kísérleti jármű volt, 1947. október 14-én. A rakétameghajtású Bell X-1 pilótája, az amerikai Chuck Yeager, két nappal korábban lovasbalesetet szenvedett és eltört két bordája. Bár a férfinak nagy fájdalmai voltak – a gép ajtaját is csak egy barátja által készített segédeszközzel tudta csak bezárni – nem szólt feletteseinek, mert végre akarta hajtani küldetését. A gépet a pilóta a feleségéről nevezte el, Glamorous Glennis-re keresztelte. Mivel a Bell X-1 alkoholból és folyékony oxigénből álló üzemanyaga csak 2,5 percre volt elegendő, egy B-29-es nehézbombázó vitte fel 7620 méter magasságba, majd útjára engedte. Chuck Yeager beindította a Bell X-1 hajtóművét, elérte az 1093 km/órát és ezzel túllépte a hangsebességet. A pilóta ezután még több magassági és sebességi rekordot megdöntött. 1975-ben mint dandártábornok ment nyugdíjba. Yeager a küldetés 50. (1997-ben) és 65. évfordulója (2012-ben) alkalmából egy F-15-ös vadászgépbe ült és újra gyorsabban repült a hangsebességnél. A Bell X-1 ma Washingtonban, a Smithsonian Múzeumban van kiállítva az első magánfejlesztésű űrhajó, a SpaceShipOne és Charles Lindbergh gépe mellett, mely először repülte át az Atlanti-óceánt.
Az első repülőgép, mely túllépte a hangsebességet egy kísérleti jármű volt, 1947. október 14-én. A rakétameghajtású Bell X-1 pilótája, az amerikai Chuck Yeager (1923-2020), a gépet a feleségéről nevezte el, Glamorous Glennis-re keresztelte. (Kép innen)
Az első mini fényképezőgépet, a Minoxot, Walter Zapp, Lettországban élő, német származású fényképész találta fel 1936-ban. A Minoxot két évvel később, 1938-ban dobták piacra és a rigai VEF (Valsts Elektrotehniskā Fabrika) gyárban készítették. 1940-ben a Szovjetunió megszállta Lettországot, a VEF ezután szovjet vezetés alá került, de a Minoxot még 1943-ig gyártották. Walter Zapp 1941-ben Berlinbe költözött és az AEG fejlesztő központnál helyezkedett el. A második világháború után Zapp úgy döntött, hogy folytatja a mini fényképezőgépek gyártását. 1945-ben egy régi barátja, Richard Jürgens segítségével megalapította a Minox GmbH vállalatot, mely a mai napig működik. A Minox rendkívül sikeres lett, kis méretének köszönhetően az amerikai, a brit és a német titkosszolgálatok figyelmét is felkeltette. A szerkezet még filmben is szerepelt, James Bond Minoxot használt, hogy elkészítse titkos felvételeit. Népszerűségének köszönhetően 1958-ban megjelent a Minox B, majd a továbbfejlesztett változatok is legördültek a gyártósorról. Walter Zapp, mivel nem értett egyet a Minox GmbH üzletpolitikájával, 1950-ben elhagyta a vállalatot, majd Svájcban telepedett le és tervezőmérnökként folytatta munkáját. 2003-ban hunyt el, 97 évesen.
Az első mini fényképezőgépet, a Minoxot, Walter Zapp (1905-2003), Lettországban élő, német származású fényképész találta fel 1936-ban. Kis méretének köszönhetően az amerikai, a brit és a német titkosszolgálatok figyelmét is felkeltette. (Kép innen)
Az első katonai ejtőernyőt Štefan Banič szlovák feltaláló készítette 1913-ban. Banič mezőgazdasági munkásként, majd kőművesként dolgozott szülőfalujában, Jánostelken, majd 1907-ben az Egyesült Államokba költözött, a Pennsylvania állambeli Greenville - ben telepedett le. Banič 1912-ben szemtanúja volt egy repülőgép-szerencsétlenségnek, ezután döntött úgy, hogy ejtőernyőt készít. A találmány nem olyan volt, mint a ma használatos ejtőernyők, leginkább egy teleszkópos esernyőhöz hasonlított, melyet a mellkashoz és a vállak alatt kellett rögzíteni. Banič többször is kipróbálta ejtőernyőjét a nyilvánosság előtt, először Washingtonban egy 15 emeletes épületről vetette le magát, majd egy repülőgépből ugrott ki. Bár ez volt az első használható ejtőernyő, Banič-nak nem származott túl sok haszna belőle, 1914-ben eladta a szabadalmat az Amerikai Egyesült Államok hadseregének. Az ejtőernyőt később többször is használták az amerikai légierő pilótái az első világháború folyamán. Štefan Banič 1921-ben visszatért szülőfalujába, ezután a közeli hegyvidék kutatásával foglalkozott, segített feltárni a Driny - karsztbarlangot a Kis-Kárpátok lábánál. 1941-ben halt meg, 70 évesen.
Az első katonai ejtőernyőt Štefan Banič (1870-1941) szlovák feltaláló készítette 1913-ban. A találmány nem olyan volt, mint a ma használatos ejtőernyők, leginkább egy teleszkópos esernyőhöz hasonlított, melyet a mellkashoz és a vállak alatt kellett rögzíteni. (Kép innen)
Az első klónozott birka, Dolly, 1996. július 5-én született az Edinburghi Egyetem állatkutatásokra specializálódott Roslin Intézetében. Az Intézet kutatói, Ian Wilmut és Keith Campbell, az állatot egy Skót feketepofájú juh petesejtéből és egy Finn-Dorset juh emlőmirigyéből hozták létre, majd ahhoz, hogy világra jöjjön beültették egy harmadik anyajuh méhébe. Az Intézmény a tudományos szenzációról csak az állat születése után néhány hónappal később, 1997. február 22-én számolt be. Az eseményt szokatlan módon reklámozták, a skót tudósok birkákkal játszottak együtt egy kisfilmben. Dolly egész életét a Roslin Intézetben töltötte, 1998 és 2001 között hat utódot szült. Dolly azonban több egészségi problémával is küzdött, négy éves korától ízületi gyulladástól szenvedett, majd súlyos tüdőbetegséget diagnosztizáltak nála, ezért 2003. február 14-én elaltatták. A tudósok szerint Dolly betegségeit nem az okozta, hogy klón volt, hanem, az, hogy zárt térben tartották és nem fejlődött ki rendesen az immunrendszere. Az első klónozott birkát megőrizték az utókor számára, halála után kitömték, majd 2003-ban kiállították az Edinburghi Királyi Múzeumban.
Az első klónozott birkát, Dolly-t, 2003. február 14-én betegségei miatt elaltatták, halála után kitömték, majd az Edinburghi Királyi Múzeumban kiállították. (Kép innen)
