A gyarmati Amerika első női szavazója, Lydia Taft, 1712. február 2-án született Mendonban, Massachusetts államban, Lydia Chapin néven. Jómódú családban nőtt föl, édesapja, Seth Chapin, a közösség megbecsült tagja volt. Lydia 19 évesen, 1731-ben hozzáment egy gazdag földbirtokoshoz, Josiah Tafthoz és a közeli Uxbridge-ben telepedtek le. A településnek 1756-ben szavaznia kellett arról, hogy támogatja e a hétéves háborút. Mivel férje nem sokkal korábban elhunyt és egyik fia sem volt nagykorú, a városatyák úgy döntöttek, hogy 1756. október 30-án az özvegyasszony, a családja nevében részt vehet a választásokon. Taft ezután még két alkalommal adhatta le voksát a városi tanácsban, 1758-ben és 1765-ben. Lydia Taft 1778. november 9-én hunyt el, 66 évesen. Az asszony jócskán megelőzte korát, hiszen az első összamerkai választásra, melyen nők is részt vehettek, 164 évvel később, 1920-ban került sor.

A gyarmati Amerika első női szavazója, Lydia Taft (1712-1778), 1756-ban voksolhatott családja nevében. (Kép innen)

Az első csomagolt WC-papírt, Joseph Gayetty amerikai feltaláló dobta piacra 1857-ben. A New York-i férfi aloe verával átitatott WC-papírját eleinte orvosi kiegészítőnek szánta, aranyér problémákkal küszködők számára. 500 lapból álló termékét, 50 centért árulta, ezzel a szlogennel: A kor legnagyobb szüksége. Gayetty nem aratott túl nagy sikert, de a 19. század második felében egyre több gyártó kezdte el követni a példáját. Megjelent a perforált, majd a gurigára tekercselt változat is. A fejlődő technikának köszönhetően a 20. században már komolyabb fejlesztésekre is képesek voltak. 1935-ben a Northern Tissue nevű vállalat előállt a szálka mentes termékével, 1942-ben pedig a brit St. Andrew's Paper Mill kezdte el árusítani a rendkívül puha, kétrétegű WC-papírját, mely akkoriban korszakalkotónak számított.

Az első csomagolt WC-papírt, Joseph Gayetty (1827-1895) amerikai feltaláló dobta piacra 1857-ben. (Kép innen)

A világ első közúti szabálya, a „vörös zászló törvénye”, 1865-ben lépett érvénybe Angliában. Az utakon megjelentek a gőzzel hajtott járművek, melyek gyakran balesetet okoztak, ezért óvintézkedésekre volt szükség. A törvény előírta, hogy a gőzautó előtt 18 méterrel egy gyalogosnak kellett futnia, nappal vörös zászlóval, éjszaka vörös lámpással a kezében. A sebességet is korlátozni kellett, a gőzjárművek városban maximum 3 km/órával, országúton pedig 6 kilométer/órával haladhattak. A gyorshajtásért 10 font büntetés járt. Ezek a szabályok sokak számára kényelmetlenek voltak, ezért az emberek inkább a vasutat részesítették előnyben. A „vörös zászló törvényét” 1896-ben törölték el, megszüntették a piros zászlós kötelezettséget, a sebességhatárt pedig 22 km/órára emelték.

A világ első közúti szabálya, a „vörös zászló törvénye”, 1865-ben lépett érvénybe Angliában. (Kép innen)

Az első Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraversenyt 1933. májusában rendezték Budapesten, a Zeneakadémián. Az esemény Dohnányi Ernő zenepedagógus kezdeményezésének köszönhetően valósulhatott meg. A szervezőket egyrészt a hat évvel korábban indított varsói Chopin verseny inspirálta, másrészt fontostank tartották, hogy megemlékezzenek Liszt Ferenc zenei munkásságáról. A versenyt Fischer Annie nyerte meg, ami az akkor 19 éves zongoraművész karrierjének első komolyabb sikere volt. Napjainkban a Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny, a hazai és a nemzetközi zenei élet egyik legjelentősebb eseménye. Legutoljára 2021. szeptember 12-19. között rendezték meg, ez volt a 15. alkalom. A verseny első helyezettje egy 16 éves kanadai versenyző, Kevin Chen lett.

Az első Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraversenyt 1933. májusában rendezték Budapesten, a Zeneakadémián. A versenyen Fischer Annie (1914-1995) nyert. (Kép innen)

Az első modern szívószálat, Marvin Chester Stone amerikai feltaláló szabadalmaztatta, 1888. január 3-án. A szívószálak korábban szalmából voltak, de ettől az italoknak mellékíze lett. Ezt elégelte meg Stone és fejlesztésekbe kezdett. A szívószál papírból készült, melyet paraffin viasszal kent be, így nem ázott át és nem oldódott fel a ragasztó sem. Stone nem sokkal később elindította a tömeggyártást. Bár találmánya hamar népszerűvé vált, változtatnia kellett rajta, mert túl keskeny volt az átmérője. 1937-ben a hajlítható, a második világháború után pedig a műanyag változat is megjelent, mely egyre nagyobb számban kezdett elterjedni. A műanyag szívószálak azonban nem újrahasznosíthatóak, ezért napjainkban a gyártók inkább a környezetbarát megoldásokat részesítik előnyben.

Az első modern szívószálat, Marvin Chester Stone (1842-1899) amerikai feltaláló szabadalmaztatta, 1888. január 3-án. (Kép innen)

Az első európai automata teherűrhajót, 2008. március 9-én lőtték fel a Guyana Űrközpontból, egy Ariane–5 hordozórakéta segítségével. A 10,3 méter hosszú 4,5 méter átmérőjű, henger alakú Jules Verne ATV (Automated Transfer Vehicle), az Európai Űrügynökség automata teherűrhajó-sorozatának első példánya volt. Azt a feladatot kapta, hogy hajtóanyaggal, vízzel, levegővel és száraz rakománnyal lássa el a Nemzetközi Űrállomást (ISS). Az űrhajó több teszt elvégzése után, 2008. április 3-án sikeresen dokkolt az űrállomáshoz. Kapcsolódásuk 5 hónapig tartott, ez idő alatt körülbelül 5 tonna szeméttel telt meg Jules Verne ATV raktere. A Jules Verne ATV 2008. szeptember 5-én levált az ISS-ről, majd szeptember 29-én a Csendes-óceán déli része fölött a Föld légterébe lépett és megsemmisült. Az Európai Űrügynökség ezután még négy ilyen teherűrhajót küldött a Nemzetközi Űrállomáshoz, az ötödik, Georges Lemaître nevű ATV-t 2014. július 29-én lőtték fel.

Az első európai automata teherűrhajót, mely a Jules Verne ATV  nevet kapta, 2008. március 9-én lőtték fel a Guyana Űrközpontból. (Kép innen)

Az első atomreaktor, a Chicago Pile-1, 1942. december 2-án kezdte meg működését az Egyesült Államokban, a Chicagói Egyetem sportpályájának használaton kívüli részén. A reaktort Walter Zinn építette, Enrico Fermi és Szilárd Leó ötlete alapján. 315 tonna grafitban 50 tonna urán-oxidot és 6 tonna uránt halmoztak fel, a folyamat szabályozásához neutronokat elnyelő kadmiumrudakat használtak. A rudak kihúzásával beindult az első ember által létrehozott önfenntartó nukleáris láncreakció. Az atomreaktor teljesítménye ekkor még fél watt volt, ezt 10 nappal később 200 wattra emelték. Mivel túl sok radioaktív sugárzást bocsátott ki, az atomreaktort 1943. februárjában üzemen kívül helyezték, majd egy Chicago melletti laboratóriumba szállították, ahol egy védőpajzzsal ellátva, 1957. augusztusáig működött tovább Chicago Pile-2 néven.

Az első atomreaktor, a Chicago Pile-1, 1942. december 2-án kezdte meg működését az Egyesült Államokban, a Chicagói Egyetem sportpályájának használaton kívüli részén. (Kép innen)

A világ első újrahasznosított műanyagból készült biciklijét, 2022. május 30-án mutatta be az Igus vállalat, a Hannover Messe kiállításon. A kerékpár Frank Blase, az Igus vezérigazgatójának ötlete volt, aki egy nyaralása során egy kerékpárkölcsönzőnél járt, ahol az alkalmazottak arról panaszkodtak, hogy az időjárás viszontagságai miatt, milyen hamar elhasználódnak az eszközeik. A kerékpár az Igus és a holland kerékpárgyártó, az MRTL, első együttműködésének eredménye. A bicikli erős és masszív, a váz, a lánc és a csapágyak is egyszer használatosnak minősített műanyag hulladékból készültek. A különleges járműből gyerek és felnőtt változatot is gyártanak majd. A tervek szerint 2023 nyarán lesz kapható Németországban, körülbelül 1200-1400 euróért.

A világ első újrahasznosított műanyagból készült biciklijét, 2022. május 30-án mutatta be az Igus vállalat, a Hannover Messe kiállításon. (Kép innen)

Az első magyar részecskegyorsító, 1951. december 22-én kezdte meg működését a Soproni Egyetemen. A részecskegyorsítót - mely egy 700 kV feszültséget előállító Van de Graaff-generátorral működött - az Elektrotechnika Tanszék vezetője, Simonyi Károly készítette kollégáival. A szerkezet azért volt különleges, mert segítségével először hoztak létre hazánkban, mesterséges atommag átalakulást. A gyorsító 1952-ben Budapestre, a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomfizikai Osztályára került, ahol átalakították, feszültségét 1 millió voltra növelték. Leginkább atomfizikai alapkutatásokra használták, de időnként, kísérleti jelleggel, ipari célú, nagyenergiájú röntgen besugárzásokat is végeztek vele. Simonyi Károlyt a részecskegyorsító megépítéséért 1952-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. 1956 után azonban derékba tört a karrierje, forradalmi szerepvállalása és fia emigrálása miatt. A részecskegyorsítókkal kapcsolatos kutatásait nem folytathatta tovább, tanárként dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetemen, később az országos fizikafelvételi bizottság elnöke lett. A részecskegyorsítót 2001-ben a Millennium alkalmából a KFKI munkatársai helyreállították, jelenleg az ELTE Fizikai épületében lehet megtekinteni, a Pázmány Péter sétányon.

Az első magyar részecskegyorsító, 1951. december 22-én kezdte meg működését a Soproni Egyetemen. A szerkezet továbbfejlesztett változatát 2001-ben helyreállították, jelenleg az ELTE Fizikai épületében lehet megtekinteni. (Kép innen)

Az első magyar, robotasszisztált agyműtétet 2018. április 20-án végezték el az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben. A beavatkozást a Rosa nevű sebészeti robottal hajtották végre egy Parkinson-kórban szenvedő nyugdíjas rendőrön. Onger György agyába elektródákat ültettek, hogy enyhítsék a tüneteit. A műtétet végző orvoscsapat vezetője, Erőss Loránd elárulta, hogy a robottal sokkal hatékonyabb munkát tudnak végezni. Rosa 0,6 milliméter pontossággal dolgozik, ráadásul jóval gyorsabb is mint egy átlagos sebész, így egy 10-12 órás operáció 3-4 órásra rövidülhet. Hazánkban egyre több intézmény alkalmaz ilyen eszközöket a beavatkozásoknál, az Országos Onkológiai Intézetben egy prosztataműtétnél, a Semmelweis Egyetemen pedig egy epeműtétnél segédkezett egy Da Vinci nevű robotsebész.

Az első magyar, robotasszisztált agyműtétet 2018. április 20-án végezték el az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben. A Rosa nevű robotsebész segítségével elektródákat ültettek egy Parkinson-kórban szenvedő nyugdíjas rendőr agyába. (Kép innen)