Az első magyar részecskegyorsító, 1951. december 22-én kezdte meg működését a Soproni Egyetemen. A részecskegyorsítót - mely egy 700 kV feszültséget előállító Van de Graaff-generátorral működött - az Elektrotechnika Tanszék vezetője, Simonyi Károly készítette kollégáival. A szerkezet azért volt különleges, mert segítségével először hoztak létre hazánkban, mesterséges atommag átalakulást. A gyorsító 1952-ben Budapestre, a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomfizikai Osztályára került, ahol átalakították, feszültségét 1 millió voltra növelték. Leginkább atomfizikai alapkutatásokra használták, de időnként, kísérleti jelleggel, ipari célú, nagyenergiájú röntgen besugárzásokat is végeztek vele. Simonyi Károlyt a részecskegyorsító megépítéséért 1952-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. 1956 után azonban derékba tört a karrierje, forradalmi szerepvállalása és fia emigrálása miatt. A részecskegyorsítókkal kapcsolatos kutatásait nem folytathatta tovább, tanárként dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetemen, később az országos fizikafelvételi bizottság elnöke lett. A részecskegyorsítót 2001-ben a Millennium alkalmából a KFKI munkatársai helyreállították, jelenleg az ELTE Fizikai épületében lehet megtekinteni, a Pázmány Péter sétányon.
Az első magyar részecskegyorsító, 1951. december 22-én kezdte meg működését a Soproni Egyetemen. A szerkezet továbbfejlesztett változatát 2001-ben helyreállították, jelenleg az ELTE Fizikai épületében lehet megtekinteni. (Kép innen)