Az első ókori olimpiai játékokat Kr. e. 776-ban rendezték Zeusz isten tiszteletére, a görögországi Olümpiában, kizárólag férfiak vehettek részt rajta. Ekkor még csak egyetlen napon és egy számban mérhették össze tudásukat a sportolók, a stadionfutásban (a stadion hossza 192 m volt), melynek első olimpiai bajnoka a szakácsként dolgozó éliszi Koroibosz lett. A görögök ezután 4 évente rendeztek olimpiát, a két esemény közt eltelt időszakot olimpiádnak hívták. Az olimpia, mely később már ötnaposra bővült, egyre népszerűbb lett. A játékok idején tilos volt háborúzni. A sportágak száma folyamatosan gyarapodott, győztesnek lenni pedig hatalmas megtiszteltetésnek számított. A bajnokok olajfa koszorút kaptak, szobrot állítottak nekik és még adót sem kellett fizetniük életük végéig. Az ókori olimpiai játékokat I. Theodosius császár tiltotta be Kr. u. 393-ban.

Az első ókori olimpiai játékokat Kr. e. 776-ban rendezték. A sportesemény egyetlen versenyszáma a stadionfutás volt, melynek első bajnoka az éliszi Koroibosz lett. (Kép innen)

Az első YouTube-videó, mely túllépte az 1 milliárdos megtekintést, PSY Gangnam Style című videoklipje volt, 2012. december 21-én. A dél-koreai sztár slágere 2012. július 15-én került fel az oldalra, hamar megszerették, az előadó jellegzetes tánca pedig mémmé vált. Mivel a YouTube történelmének legkedveltebb videója lett, bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is. A Gangnam Style sikere ma is megállíthatatlan, hiszen hamarosan eléri a 4 milliárd megtekintést, jelenleg 3,9 milliárdnál jár a számláló.

Az első konyhamalacot John W. Hammes alkotta meg 1927-ben. A wisconsini Racine-ban élő építésznek feltűnt, hogy milyen sok hulladék keletkezik, mialatt felesége a konyhában tevékenykedik, ezért úgy döntött, hogy megoldja ezt a problémát. Hammes lement a pincéjébe és egyetlen éjszaka alatt létrehozott egy olyan szerkezetet, ami apró darabokra darálta a szerves anyagokat, így azok probléma nélkül távoztak a szennyvíz vezetéken keresztül. Hammes 1935-ben szabadalmaztatta találmányát, majd 1940-ben megalapította InSinkErator nevű, konyhamalac tervező és gyártó vállalatát, mely napjainkban is működik.

Az első konyhamalacot John W. Hammes alkotta meg a pincéjében 1927-ben, a képen a találmány 1935-ös szabadalmi rajza látható.  (Kép innen)

Az első kutyát, aki őrmester lett Stubby-nak hívták. Stubby egy gazdátlan, kóbor állat volt, akire az amerikai 102-es gyalogság talált rá 1917. júliusában, miközben a Connecticut állambeli Yale Egyetemen gyakorlatozott. Amikor az ezred elindult a nyugati frontra, az állatot titokban magával vitte egy Robert Conroy nevű tizedes, akinek a felettesei végül megengedték, hogy négylábú barátja vele maradjon. A kutya 18 hónapig szolgált a seregben, négy hadjárat 17 csatájában vett részt. Stubby hősiesen viselkedett, felkutatta a sérült katonákat, előre jelezte, amikor gáztámadás készült, egyszer még egy német kémet is sikerült elcsípnie. Az eb ezután kapta meg az őrmesteri rangot. A kutyát háborús hősként tisztelték, többször kitüntették. Stubby 1926-ban halt meg álmában, a New York Times fél oldalas nekrológot írt róla.

Stubby (1916-1926) az amerikai 102-es gyalogsággal ment ki a nyugati frontra 1917-ben. Az állat többször is hősiesen viselkedett, egyszer még egy német kémet is sikerült elcsípnie, amiért megkapta az őrmester rangot. (Kép innen)

Az első budapesti trolibuszjárat 1933. december 16-án indult, a Vörösvári út és az Óbudai temető között közlekedett. Bár ide eredetileg villamosjáratot terveztek, annak kiépítése költséges lett volna, ezért a BSzKRt inkább a trolivonal bevezetése mellett döntött. A 7-es jelzésű (1936-ban T-re keresztelt), 2,7 km hosszú járat, 3 darab egyenként 55 ember befogadására képes busszal rendelkezett. A járművek 8 perc alatt tették meg a távot, végsebességük 30-40 km/h volt. A vonal 1944. szeptember 21-én szűnt meg egy légitámadás miatt. A három trolibuszt később tanulókocsiként használták, majd 1953 és 1955 között újra forgalomba állították.

Az első budapesti trolibuszjárat 1933. december 16-án indult, a Vörösvári út és az Óbudai temető között közlekedett. (Kép innen)

Az első magyar vízerőművet a Batthyány család építette 1896 és 1900 között. Napjainkban is működik, a Vas megyei Ikervár mellett, a Rába folyó egy külön csatornáján üzemel. Az erőmű, mely kezdetben 600 kW-os teljesítményű volt, egyenárammal látta el a környező településeket (pl. Szombathely, Sopron), ennek köszönhetően az ikrervári Batthyány-kastélyban hamarabb vezették be az elektromos világítást, mint a bécsi Schönbrunnban. Az 1925-ös rekonstrukciója során az erőműben áttértek a váltóáramra, teljesítménye is jelentősen javult, 1540 kW lett. 1995-ben privatizálták és korszerűsítették (2280 KW), svéd turbinákat és generátorokat építettek be. Az ikervári vízerőmű épülete és berendezései ipartörténeti emlékhelynek minősülnek, korábban egyes helységeit meg lehetett tekinteni, de erre jelenleg nincs lehetőség, a múzeum zárva tart.

Az első magyar vízerőmű napjainkban is működik, a Vas megyei Ikervár mellett, a Rába folyó egy külön csatornáján üzemel. (Kép innen)

Az első magyar nyelvű nyomtatott szakácskönyv 1695-ben jelent meg Kolozsváron, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájában. A Szakáts mesterségnek könyvetskéje a csíksomlyói ferences kolostorban, 1693-ban írt kézirat majdnem pontos másolata (ami valószínűleg a helyi szakács műve lehetett), melyet utána Misztótfalusi lektorált és kibővített. A könyv összesen 213 receptet tartalmaz. Az első kiadásból két csonka példány maradt, ezek a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban, valamint az Országos Széchényi Könyvtárban találhatóak. Az 1698-as második kiadás egyetlen teljes példányát, a szegedi Egyetemi Könyvtárban lehet megtekinteni.

Az első magyar nyelvű nyomtatott szakácskönyv, a Szakáts mesterségnek könyvetskéje, 1695-ben jelent meg Kolozsváron, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájában. A képen a második kiadás látható, mely 1698-ban jelent meg változatlan formában. (Kép innen)

A világ első postabélyegét, 1840. május 6-án adták ki Nagy-Britanniában. Erre azért volt szükség, mert a 19. század elején a brit királyi posta szolgáltatásait túl kevesen vették igénybe, mivel sokba kerültek, ráadásul akkoriban a címzetteknek kellett állnia a kézbesítés díját, amit sokszor megtagadtak. A bevételkiesés jelentős volt, ezért a kormány, Rowland Hill birminghami iskolaigazgató javaslatára új rendszert vezetett be, így 1840. májusától, a feladó fizette ki a levelezés költségét egy bélyeg felragasztásával. A „Penny Black” nevű bélyeg - melyen a fiatal Viktória királynő volt látható – egy pennybe került. Csupán egy évig volt forgalomban (1841-ben a „Penny Red” váltotta fel), mivel könnyen le lehetett róla törölni a vörös érvénytelenítő bélyegzőt, hogy aztán újra felhasználják.

A világ első postabélyegét, 1840. május 6-án adták ki Nagy-Britanniában. A „Penny Black” egy pennybe került és a fiatal Viktória királynő volt látható rajta. (Kép innen)

Az első közszolgálati atomerőművet, 1954. június 27-én kapcsolták rá az országos elektromos hálózatra a Szovjetunióban, Obnyinszk város közelében. Az erőmű, grafitmoderálású, vízhűtésű reaktorral működött, teljesítménye 5 MW volt, összesen tízezer lakás áramellátását biztosította. A kutatási célok mellett katonai bázisként is használták, itt képezték ki az első szovjet atom-tengeralattjáró, a Leninszkij Komszomol (K-3) legénységét. Az Obnyinszki Atomerőművet 2002. áprilisában végleg leállították, 48 évig működött üzemzavar és baleset nélkül.

Az első közszolgálati atomerőművet, 1954. június 27-én kapcsolták rá az országos elektromos hálózatra a Szovjetunióban. 48 évig működött, 2002 áprilisában végleg bezárták, majd múzeummá alakították. (Kép innen)

Az első karórát a Cartier óravállalat készítette 1904-ben. A megrendelő egy Alberto Santos-Dumont nevű brazil-francia pilóta volt, akinek egy praktikusabb időmérő eszközre volt szüksége, mivel nehezen tudott koncentrálni a repülésre, miközben a zsebóráját nézte. A karóra hamar népszerű lett a pilóták, valamint a gazdagabb emberek körében, eleinte luxuscikknek számított (a Rolexet 1905-ben alapították). Az olcsóbb változatok az első világháború alatt jelentek meg, az egyszerűbb zsebórákra szíjat szereltek és a katonák ezeket tették a karjukra.

Az első karórát, a Cartier óravállalat készítette 1904-ben, egy Alberto Santos-Dumont (1873-1932) nevű pilóta megrendelésére. (Kép innen)