Az első Magyar utónévkönyv 1971-ben jelent meg, Ladó János nyelvész szerkesztésében. Mivel az anyakönyvi jogszabálygyűjtemény csupán elvi szabályozást tartalmazott és azelőtt utoljára csak 1948-ban volt a mellékletében utónévjegyzék, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala úgy vélte, hogy szükség van a korszerűsítésre. A Minisztertanács a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetét kérte fel a feladatra, de a gyűjtő és rendezőmunkában külsős munkatársak, például dr. Kovalovszky Miklósné, Rajk Gyula, Marossy Ágnes és Szvierczek Gyula is részt vettek. Ezen kívül sokat segített, hogy dr. Grétsy László 1969. január 4-én, a Magyar Televízió Családi félkör című műsorában felhívást tett közzé, melynek köszönhetően a nézők 1507 levelet küldtek, 35200 névadattal. Az 1971-es Magyar utónévkönyvbe végül 895 női és 932 férfinév (és azok jellemzése) került be ajánlott és elfogadható kategóriában. Az ajánlottak közé a közismertebb, régebbi, az elfogadható szekcióba pedig szokatlanabb, ritkább nevek kerültek. A Magyar utónévkönyv ezután majdnem minden évben megjelent, utoljára 2005-ben adták ki. Mivel napjainkban egyre gyakrabban történnek változások, 2009-től a Nyelvtudományi Intézet havonta frissíti a listát az interneten, 2022. áprilisában 2510 női és 1902 férfinevet tett közzé a honlapján.

Az első Magyar utónévkönyv 1971-ben jelent meg, Ladó János nyelvész szerkesztésében. (Kép innen)