Az első mesterséges édesítőszert, a szacharint, Konsztantyin Fahlberg orosz kémikus, a baltimore-i Johns Hopkins egyetem munkatársa fedezte fel véletlenül, 1879-ben. Fahlberg a munkából hazatérve vacsorázni kezdett, elvett egy zsömlét majd beleharapott és annak ellenére, hogy kezet mosott, furcsa édes mellékízt érzett. Azonnal visszatért az egyetem laboratóriumába és belekóstolt minden vegyületbe, amit aznap használt. Talált egy túlhevült lombikot, melyben benzil-szulfinid, vagyis szacharin keletkezett a kísérlet során. Fahlberg, miután szabadalmaztatta a szacharint, New Yorkban kezdte el árusítani 1886-ban. A szacharint hamar megkedvelték, az orvosok csodaszerként tekintettek rá. A szer a cukorbeteg Theodore Roosevelt elnök figyelmét is felkeltette, aki 1910-ben létrehozott egy bizottságot, amely többek között a szacharint is vizsgálta és engedélyt adott az egyéni használatára. Az 1960-as és 1970-es évektől a fogyókúrázók körében lett népszerű, bár felvetődött, hogy rákot okozhat, ezt megcáfolták. 2001-ben a szacharint az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) emberi fogyasztásra alkalmasnak minősítette, majd 2010-ben az USA Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) jelentette ki, hogy a környezetre sem káros.

Az első mesterséges édesítőszert, a szacharint, Konsztantyin Fahlberg (1850-1910) orosz kémikus, a baltimore-i Johns Hopkins egyetem munkatársa fedezte fel véletlenül, 1879-ben. (Kép innen)