Az első magyar országos fenyítőház, 1772. szeptember 4-én kezdte meg működését Szempczen (ma Szenc), Pozsony közelében. Létrejöttét azért szorgalmazták, mert Magyarországon nem volt központi börtönrendszer. Az intézményt Mária Terézia hozzájárulásával gróf Esterházy Ferenc alapította, aki 1770-ben felajánlotta egyik épületét az államnak. A Királyi fenyítő és dologház 200 főt tudott befogadni, az elítéltek mellett csavargókat, elmebetegeket és gyerekeket is bezártak ide, nevelő célzattal. A rabokat dolgoztatták, fizetniük kellett az őrzésért és az ellátásért. A férfiak és a nők külön szintre kerültek, 10 fős zárkákban szállásolták el őket. A fenyítőház a rossz körülmények miatt 1780-ban Tallósra, majd 1785-ben Szegedre költözött. A Királyi fenyítő és dologház üzemeltetése egy idő múlva már nem volt gazdaságos, a rabtartási költségek megnövekedtek, ezért az intézményt 1832-ben bezárták.

Az első magyar országos fenyítőház 1772. szeptember 4-én kezdte meg működését Szempczen (ma Szenc), Pozsony közelében. (Kép innen)