Az első magyar természetfilmes, Homoki Nagy István, 1914. szeptember 2-án született Mezőtúron. Kecskeméten, a piarista gimnáziumban érettségizett, majd Szegeden tanult tovább és szerzett jogi diplomát 1937-ben. Kiskunfélegyházán joggyakornok lett, majd Hódmezővásárhelyen bíróságon dolgozott mint jogász, majd aljegyző és jegyző. A jogi munkája mellett szeretett kijárni a természetbe, amatőr fotóssá és ornitológussá képezte magát. Színvonalas munkáinak köszönhetően hamar felfigyeltek rá, tagja lett a Nemzetközi Fotóművész Szövetségnek, majd 1945-ben kinevezték az Országos Természettudományi Múzeum Sajtó és Fotó Osztályának vezetőjévé. 1949-től fél, majd 1954-től főállásban kezdett el dolgozni a Magyar Híradó és Dokumentumfilm gyárban. Eleinte rövidfilmeket, majd 1951-től egész estés filmeket készített. Sorra kapta az elismeréseket, a Fehér-tó vadvilágáról szóló Vadvízországot (1951) Karlovy Vary-ban, a gemenci vadrezervátum élővilágát bemutató, Gyöngyvirágtól lombhullásig (1952) című filmet Velencében díjazták. Az 1960-as években születtek állatmese-filmjei, például a Hej, csóka (1963), A sasfióka (1963), A barna legényke (1964) és a Pletyka délutánja (1964). Homoki az 1970-es években is aktív maradt, ekkor készült a Plútó és Puck című sorozata, mely egy holló és egy mosómedve kalandjait mutatja be. Homoki Nagy István filmjeivel nagy sikert aratott, megkapta a Kossuth-díjat, az Érdemes Művész díjat és a Munka Érdemérem Arany fokozatát. Homoki Nagy István 1979. december 14-én hunyt el 65 évesen, Budapesten a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Az első magyar természetfilmes, Homoki Nagy István (1914-1979), jogásznak tanult, de elhagyta a pályát és a Magyar Híradó és Dokumentumfilm gyárban kapott állást. (Kép innen)