Az első tépőzárat Georges de Mestral svájci mérnök szabadalmaztatta 1955-ben. A találmány ötlete még 1941-ben jutott az eszébe, amikor kirándulni ment és azt vette észre, hogy a nadrágja és a kutyája bundája tele van apró szúrós bogáncsokkal. A bogáncsokat vizsgálva azon gondolkozott, hogyan tud hasonló elven működő záró elemet kifejleszteni. Egy lyoni szövőmesterrel együttműködve évekig tartó kísérletezésbe kezdett, végül megszületett a Velcro nevű, hőkezelt nejlonból készült találmánya. Lényege, hogy egy textilipari eljárással a tapadó felület egyik oldalára horgokkal, a másik oldalára hurkokkal borított szalagok kerültek. Georges de Mestral Velcro néven céget alapított és 1955-ben sorozatgyártásba kezdett. A tépőzár, mivel rendkívül praktikus volt, széleskörű felhasználhatósága hamar megmutatkozott, nem csak a ruha, hanem a cipőiparban is. 1968-ban a Puma piacra dobta az első tépőzáras cipőt. Nem sokkal később a NASA is rájött, hogy nélkülözhetetlen számára, hiszen így könnyebben tudták eszközeiket rögzíteni a súlytalanságban. A sikereknek köszönhetően Mestral svájci cége terjeszkedésnek indult, a Velcro megjelent többek között Németországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Hollandiában, Kanadában és az Egyesült Államokban is.
Az első tépőzárat Georges de Mestral (1907-1990) svájci mérnök szabadalmaztatta 1955-ben. A találmány ötlete egy 1941-es kirándulás során jutott eszébe, amikor bogáncs ragadt a nadrágjába és a kutyája bundájába. (Kép innen)
