Az első pillanatragasztót Dr. Harry Coover, amerikai vegyész találta fel. Coover, 1942-ben, az amerikai hadsereg megbízásából olyan anyagot próbált létrehozni, amiből strapabíró irányzékot lehet gyártani lőfegyverekhez. Formaldehidből és cián-acetátból cián-akrilátot állított elő, ami túl hamar és erősen hozzáragadt mindenhez, ezért Coover kudarcként élte meg a kísérletet. Harry Coover, amikor 1951-ben az Eastman Kodaknál dolgozott, hőálló műanyagot szeretett volna előállítani repülőgépek pilótafülkéinek az ablakaihoz. Ekkor fedezte fel újra a cián-akrilátot, ami ehhez a projekthez sem volt használható, de Coover ezúttal meglátta a benne rejlő lehetőségeket. Harry Coover pillanatragasztójának első változatát 1958-ban dobta piacra az Eastman Kodak, Eastman 910 néven. Az 1960-as években a Loctite vásárolta meg a ragasztó előállítási jogait, termékét Super Glue-ra keresztelte és továbbfejlesztette. Ennek köszönhetően az 1970-es évekre megjelentek az olcsóbb, hétköznapi, nem csak ipari célokra szánt ragasztók is. Ma már több mint 40 féle változatban gyártanak pillanatragasztókat, így felhasználhatóságuk meglehetősen széleskörű. 2010-ben Barack Obama amerikai elnök, Dr. Harry Coovert Nemzeti Technológiai és Innovációs Éremmel tüntette ki.
Az első pillanatragasztót Dr. Harry Coover, amerikai vegyész találta fel. Először 1942-ben fedezte fel a cián-akrilát nevű vegyületet, de akkor még nem tartotta hasznosnak. 1951-ben újra előállította és ekkor már meglátta a benne rejlő lehetőségeket. A ragasztó első változatát 1958-ban sikerült piacra dobni Eastman 910 néven. (Kép innen)