Az első magyar állatorvosnő, Simonyi Erzsébet, 1915. július 21-én született Budapesten, Schwartz Erzsébet néven. Miután 1933-ban leérettségizett, humán orvosnak szeretett volna tanulni, de zsidó származása miatt erre nem volt lehetősége. Jármai Károly professzor javaslatára, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Állatorvosi Karának hallgatója lett. Négy évvel később, 1937-ben, az első magyar nőként kapta meg az állatorvosi diplomáját, majd 1939-ben a doktori címet is megszerezte. 1940-ben állatorvosi rendelőt nyitott, majd a második világháború után a Magyar Állatorvosok Szabad Szakszervezetének főtitkára lett. 1948-ban a Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézetnél kapott munkát, ahol négy évig dolgozott. 1952-ben a Földművelésügyi Minisztérium Állategészségügyi Osztályára vették fel, itt oltóanyag-termelési referensi feladatokat kapott. Nem sokkal ezután, még ugyanebben az évben, Simonyit felkérték, hogy legyen az Állatorvosi Oltóanyag-ellenőrző Intézet igazgatója. Parazitológiával, állatorvosi virológiával foglalkozott, újfajta oltási eljárásokat dolgozott ki. Legjelentősebb eredményeit a sertéspestis és a szarvasmarha vírusos hasmenésének, valamint a kutyák fertőző májgyulladásának gyógyítása terén érte el. Simonyi Erzsébet 1971-ben nyugdíjba vonult, de azután is aktív életet élt. Kandidátusi címet szerzett, szaklapokban jelentek meg fordításai, emellett több hobbija is volt, kedvelte a művészeteket és szeretett utazni. Simonyi Erzsébet 1993 szeptember 24-én hunyt el, 88 éves volt.

Az első magyar állatorvosnő, Simonyi Erzsébet (1915-1993), 1937-ben kapta meg az állatorvosi diplomáját a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. (Kép innen)